Szülinapi játékok kisgyerekeknek

A gyerekek csukják be jó erősen a szemüket, és sétálgassanak, vagy táncoljanak a szobában addig, amíg szól a zene! A játékvezető kopogtassa meg az egyik gyerek vállát.

Át kell mászni székek alatt, asztal alatt, át kell kúszni egy-egy hol magasabban, hol alacsonyabban kifeszített madzag alatt, párnákból épített alagúton, vagy át kell kelni a patakba dobott köveken.

Egy pár felemelt karral kaput tart. Amikor elindul a zene, vagy a gyerekek maguk éneklik a Bújj, bújj zöld ág kezdetű dalt, a többi párnak táncolva át kell haladni a kapu alatt.

Amikor a játékvezető felkiált: „Csomag érkezett!”, a gyerekek lekuporodnak a földre, leguggolnak, kicsire összehúzzák magukat, és nem mozdulnak...

Énekeljük, a Dombon érik a dió kezdetű nótát. Közben egymás kezét fogva fussunk körbe, egy irányba. Ahogy elérjük a szöveg „rajta vissza” részét, gyorsan irányt változtatunk, és visszafelé haladunk.

Fogjuk meg egymást! A kijelölt fogó, akit megérint, átveszi a fogó szerepét. Az új fogónak hangosan be kell jelentenie, hogy szerepcsere történt. Futás!

A fűben és a bokrokon elrejtjük a katicákat.
A gyerekeknek meg kell találniuk a bogarakat.
Kinek hány katicát sikerül találnia?

Az Ég a gyertya, ég kezdetű dalt énekeljük. Kört alkotva, kézen fogva lépegetünk, s a dal végén leguggolunk. Guggolásnál kiálthatják a gyerekek, hogy "gugg!"

Fel kell fűzni a gyerekeknek a pálcára annyi gyöngyöt, amennyi ráfér. Óvodások játszhatják a játékot időre is. Kinek megy gyorsabban a fűzőcske?

Meg kell próbálni a gombot rádobni a halacskákra. Húzzunk egy vonalat, ahonnan mindenki eldobhatja a gombját! Ha sikerül rádobni a gombot az egyik halra, a szerencsés kiveheti a halat a medencéből.

A megjelölt útvonalon négykézláb el kell utaztatni az állatkát a hátunkon úgy, hogy ne essen le.
Az utaztató jutalmat kaphat, ha a célba vitte az utasát.

Építsünk homokozó formák segítségével hóból sütiket, tortákat, hóvárakat. Ki is díszíthetjük az alkotásokat!

Minden gyermek, ill. minden 2 fős csapat kap egy kartonlapból, és a hozzá tartozó megfelelő méretű kupakokból álló készletet. Rajt jelzésre minden versenyző megkeresi a kupakok helyét. Ki lesz előbb készen?

Hosszú kígyókat, vagy girbegurba alakokat építeni, a pufik végeinek megnyalásával, összenyomásával.
Kinek mire hasonlít az „építménye”?

Tapsra elkezdünk óvatosan mozogni a szobában, és a lábunkkal tapogatózunk, hogy hol találunk aranyrögöt. Ha találunk egyet, leguggolunk, és felvesszük, vagy a lábujjainkkal próbáljuk felemelni.

Sétálgatunk a szobában, de egy gyermek bekötött szemmel. Az ő jelzésére, a szoborrá változott gyerekek közül megpróbál egyet megérinteni, s a Kismadárkám kakukkolj! - felszólításra a megfogott játékos elváltoztatott hangon, kakukkol.

Berakjuk a krumplit a kanálba, s teljesítjük az adott útvonalat úgy, hogy a krumpi ki ne essen a kanálból.
Az útvonalat lehet nehezíteni tárgyak kikerülésével, átmászással, átbújással…

Tegyük a lapot a könyv egyik oldalára. Ki kell találni, hogy a képen minek a részét látjuk. A papírt csúsztathatjuk is úgy, hogy pl. a cica lábát lássuk a lukon, a kutya fülét, a malac hátsófelét….

Zenére megpróbáljuk táncoltatni, ugráltatni a labdát úgy, hogy közben ne guruljon, vagy ne essen ki.
Kipróbálhatjuk lufival, vagy kislabdákkal is.

A lánc, lánc, eszterlánc kezdetű dalt énekeljük. Egymás kezét fogva körben járunk, s akinek a nevét énekeljük, az kifordul a körből, s ezután kifelé nézve sétál körbe. Amikor másodszor hallja a nevét, akkor visszafordul. Úgy is lehet játszani, hogy aki hallja a nevét, az perdül egyet.

A gyerekek szép sorban tegyenek bele egy-egy szem babot a kosárba. A kosárhoz és a zsinórhoz nem szabad hozzáérni! Számolják együtt hangosan, hogy hányadik babszem kerül a kosárba. A kosár, a sok babtól, persze egyre nehezebb lesz. Vajon mikor esik le? Akinél ez megtörténik, el kell mondania egy viccet,(és összeszedni a szétgurult babokat).

Mindenki mosson kezet szappannal! Miután leültek az asztalhoz, osszunk minden gyereknek egy tányért, amit kicsit megszórunk porcukorral...

Akörben ülő gyerekek zenére adogatják körbe egymásnak a gombócot, s amikor a zene megáll, az a játékos, akinél a csomag van, levehet egy réteg papírt.

Egy gyermeket kinevezünk masinisztának. Ő fogja vezetni a sort.
A Megy a gőzös kezdetű dalt énekeljük. Közben a masiniszta vezetésével sort alkotunk, vagyis láncszerűen kapaszkodnak a gyerekek egymásba. A „gőzös” halad előre, kanyarodik ide-oda, kikerüli az útjába kerülő tárgyakat. Akinél a lánc elszakad, az a játékos lesz a masiniszta az újabb dalkezdetnél.

A játékvezető a tálcán lévő dolgok egyikéről elkezd mesélni, ill., néhány jellemző tulajdonságot mond róla. Ki kell találni, melyik lehet a jellemzett tárgy.

A babzsákokat egymás mögé lerakva utat kell építenünk.
Zokniban, vagy mezítláb zsákról zsákra haladva kell végigjutni az útvonalon. A bátrabbak bekötött szemmel is megpróbálhatják.

Ki kell találni, hogy milyen tárgy adta a hangot. Aki először találja ki, hogy mitől származik a hang, az szólaltathatja meg a következő tárgyat.

Miután az óra „elbújt”, behívják az ajtó előtt várakozó játékost, akinek meg kell keresnie a tiktakoló vekkert. A többieknek addig csendben kell lenniük. Ha megvan az óra, apró jutalom járhat érte, és már mehet is ki a következő gyermek a szobából.

Kitaláló, alaposan megfigyel mindenkit, majd kimegy a szobából. Kb. egy perc alatt három gyermek vagy az öltözékén, vagy a haján, vagy az ülésmódján... stb. változtat. Majd visszahívjuk a kitalálót, aki megpróbálja kitalálni, mik a változások.

A játékosoknak osszuk ki az előre megrajzolt kartonokat, s külön tálkákban a hozzájuk tartozó tárgyakat. A gyerekeknek el kell helyezni a megfelelő helyre a tárgyakat, a körvonalak alapján.

Nyomdázzunk a gyerekekkel, kicsit irányítva őket, hogy olyan nyomdaképeket válasszanak, amelyek előfordulhatnak egy séta, vagy kirándulás során.

A gyerek kézfogással sétálnak körbe a nyuszi körül, s közben a játékvezető segítségével éneklik a dalt. A „nyuszi hopp”- nál a nyuszi hirtelen felugrik, s elkap, megölel valakit....

A játékvezető elmondja a Dolgozzatok legények kezdetű mondókát, közben minden gyerek egy ujjával ütögeti az asztal lapját. Amikor elhangzott a versike utolsó szava, a játékvezető gyorsan felemeli mindkét kezét a magasba. Az asztalnál ülő gyerekeknek is ezt kell tennie, de csak akkor, ha tényleg repül az, az állat vagy tárgy, amit utoljára mond.

Ültessük a gyerekeket jó nagy körbe, megfelelő távolságra egymástól. Zeneszó közben dobáljanak egymásnak egy párnát. Amikor elhallgat a zene, kiesik a játékból az a gyerek, akinek a kezében maradt a párna.

Fogjuk meg egymást! A fogó kezében egy sál, vagy kendő van, ezzel próbálja meglegyinteni vagy megérinteni a társait. Akit sikerül megérintenie, átveszi a sálat, és ő lesz a fogó.

ASétálunk, sétálunk  kezdetű dalt énekeljük. Kört alkotva, kézen fogva sétálunk, s a dalocska végén, a csüccs szóra leguggolunk, vagy lecsücsülünk. Próbáljunk úgy leülni, majd felállni, hogy ne „szakadjon” el a kézfogás.

A süssünk, süssünk valamit kezdetű dalt énekeljük. Kiválasztunk egy gyereket, aki szeretné a sort vezetni. A többiek mögé állnak, egymásba kapaszkodnak úgy, hogy megfogják az előttük álló gyermek derekát. Kanyarodnak ide-oda, majd a dal végére feltekerik a „süteményt”.

Egy doboz elejére rajzoljunk egy vicces arcot, majd vágjunk az orránál egy lyukat, úgy, hogy egy gyerek kényelmesen bedughassa rajta az orrát.

A gyerekek egyenként vagy párosával nyomdázzanak a vizes szivacsokkal a kijelölt területre. Adjuk oda a játékosoknak a vízzel töltött vödröket, a formára nyírt szivacsokat, s máris alkothatnak a fantáziájuk szerint.

Terítsünk ki egy takarót a rajthoz! Két gyerek üljön vagy térdeljen rá, majd a takaróval együtt csússzanak oda a kb. 5 méterre lévő célvonalhoz! Teljesen mindegy hogyan jutnak el odáig, a lényeg, hogy ne szálljanak le a takaróról, s ne érjen le se a kezük, se a lábuk a parkettára. Ekkor csatlakozhat hozzájuk a harmadik játékos, és kezdődhet a visszaút.

A gyerekek sétáljanak végig a talpmasszázs pályán zoknival, vagy zokni nélkül. Ki mer mindegyik talpra rálépni?

Egy gyerek kezdjen el építeni egy tornyot, miközben a többiek a dobókockával egymás után dobnak. Aki hatost dob, ledöntheti a tornyot és elkezdheti újra felépíteni, egészen addig, amíg valakinek ismét sikerül hatost dobnia.

Zenére táncolunk az újságok között. Közben a játékvezető egy újságot felvesz a földről. Ha leáll a zene, igyekeznünk kell gyorsan ráállni egy papírra. De egy párnak nem jut. Ők kiesnek a játékból.

A játékosok ide-oda futkosnak a vödör és a pohár között, és a szivaccsal hordják a vizet a saját poharukba. Amelyik csapatnak elsőként megtelik a pohara, az nyer.

A játékvezető állatok, járművek hangját, mozgását utánozza. Mi megpróbáljuk leutánozni, vagyis megpróbálunk mi is kutyává, repülővé, hallá… átváltozni.

A játékvezető indítására, hátratett kézzel kell kienni a tálkából a zizit. Nyelvvel, szájjal, kéz nélkül!
Bevezethetjük a játékot úgy, hogy most cicák, vagy kutyák leszünk….itt, most, szabad így enni, otthon nem!